Sinrin-joku, avagy mit tud az erdőfűrdőzés?

Aki a természetben jól sétál, lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, átadja magát a tekintélyes fák adta díszletben az időtlen térnek, testét és lelkét átadja az ősi elemeknek. Közel kerül a földhöz és a levegőhöz, gyakran a vízhez is. Aki erdőfürdőt vesz, a természet szentélyében a legemberibb életütemet éli meg.

Nem könnyű dolog ez annak, aki először próbálkozik vele, ezért érdemes az erdőfürdőzést lehetőleg hiteles vezetővel elkezdeni. Olyannal, aki nemcsak a bejárt utat mutatja meg, hanem segít az ellazulásban, az élmény megélésében is, nem utolsósorban segít levenni a városban ránk rakódott nehezékeket. Ilyen például hazánkban Valkó Zsuzsi, az erdofurdozes.com oldal tulajdonosa, aki remek stresszoldó erdőfürdőzéses alkalmakat szervez Budapesten és környékén, vagy Bach Éva, aki a rendszeres vezetés mellett összeállított egy komplett erdőfürdőzési eszköztárat is.

Az erdőfürdő 'kockázatai és mellékhatásai' sem elhanyagolhatók, mégis arra bíztatunk téged, és minden más, városban élő, sok ülő munkát végző, zárt térben dolgozót: sétáljon egy nagyot a természetben. Különösen izgalmas élmény az erdőfürdőzés technikáit alkalmazva!

Japánban kifejezetten a városban élők számára fejlesztették ki az erdőfürdőzés vagy erdőmerülés technikáját a testi és lelki egészség védelmében. A japán kutatók bebizonyították, hogy a fák közt eltöltött idő csökkenti a stresszt és a vérnyomást, energiával tölt fel, és stimulálja az immunrendszert. A zöld látványa megnyugtat, az erdei hangok simogatják a limbikus rendszert, a fák illatai a hormonrendszerre is hatással vannak. Minden érzékszervünk megnyílik, testünket a jótékony mozgás öröme járja át.

Tapasztalatok alapján azonban az erdőfürdőzés sem való mindenkinek.

KINEK VALÓ AZ ERDŐFÜRDŐ?

Aki egész nap a kertben, a szabadban dolgozik, valószínűleg nem az erdőfürdőn fog kikapcsolódni. Akinek van kertje, aki beszélget a növényeivel, nyáron mezítláb sétál, együtt kel a nappal, annak módja van ezt az élményt megélni a sajt kertjében, és ő valószínűleg eleve másként tekint a természetre. Nekik -habár biztosan értékelik azt- valószínűleg nem egy erdőfürdő segít majd kiszakadni a mindennapokból, ellentétben egy irodában vagy zárt helyen dolgozóval, aki a kék eget sokkal ritkábban látja, mint a monitort.

Kifejezetten ajánlott mindenkinek, aki a városban él, aki minden nap autózik, tömegközlekedik. Aki egész nap a monitor előtt görnyed, vagy tanul, oktat, szellemi munkát végez.

NEM IS KELL HOZZÁ ERDŐ?

Ne gondold, hogy fel kell kerekedned, távoli erdőt látni hozzá! A városban is vannak parkok, zöld területek, ahol lehet akár napközben, ebédidőben egy kis erdőfürdőt venni. Készülj rá, fontos tudni, hogy hol, hogyan tegyük.

Az erdőfürdőzéshez el kell engedni néhány dolgot. Aki nem képes kikapcsolni rövid időre sem a telefonját, aki az erdőbe érve máris uzsonnázásba fog, aki csak a barátnőivel együtt menne a közös időtöltés miatt, aki itt szeretné egy röpke óra alatt bepótolni az elmulasztott növénytanórák titkait, azok várjanak még kicsit. Talán még nem értek meg az erdőfürdőzés lényegére. Ugyanígy várhatnak és barátkozzanak még a gondolattal azok is, akik számára csak egy újabb stresszfaktor az erdő, a természet közelsége.

HOGYAN ERDŐFÜRDŐZZÜNK?

Kezdetben jó, ha érezzük a talpunk alatt a talajt, az őszi avart, csendben, puhán lépdelünk - és egy lépéssel közelebb kerülünk az erdőhöz. Mélyen, lassan lélegzünk, kis idő múlva érezzük, hogy milyen más a levegő. Hallgatjuk a lombok zúgását, az erdő zenéjét, egyre több, apró hangot veszünk észre, 'megkomponáljuk saját belső erdőzenénket'.

Észrevesszük a fényt és az árnyékot, átöleljük a törzseket, megsimogatjuk a kérget. Miközben megmerítkezünk a természetben és feltöltődünk az erdő adta energiával, vidámabbak leszünk, csökken a belső szorongásunk, visszanyerjük lelki békénket, egyensúlyunkat, és minden érzékszervünkkel, de a tüdőnkkel és a bőrünkkel is érezzük a fák és a növények jótékony hatását. Miközben tudatosan igyekszünk kikapcsolni a külvilágot, fejlesztjük a természettel való kapcsolatunkat. Azonban erre időt kell szánni, gyorsan-sokat erdőfürdőzni nem lehet.

Az erdőben meghalljuk saját belső rezgéseinket. Ezért érdemes elsajátítani az erdőfürdőzés technikáját, és azután mindennap gyakorolni, magunkban vagy egy olyan sétatárssal, aki mellett biztonságban érezzük magukat, de nem tolakszik ránk a saját élménye megélésében.

Még tart az év legszínesebb évszaka, az ősz, mely arra tanít, hogy a változás is lehet gyönyörű. Ha nem választunk valakit, aki bevezet az erdőfürdőzés rejtelmeibe, akkor érdemes útrakelés előtt felvértezni magunkat ismeretekkel.

Ehhez jó szívvel ajánljuk dr. Csing Li: Sinrin-yoku, és Peter Wohlleben: A fák titkos élete című könyveit.